"A búcsúesten hangzott el, hogy idő kell míg felfogjuk mit jelentett a tábor nekünk. Igen, valószínűleg én is másképp írnék egy hónap múlva. Akkor jobban érteném, jobban látnám, hogy milyen változásokat hozott az életembe a tábor... csak annyit tudok mondani: Köszönöm! Köszönöm a törődést, a vezetőknek türelmét, és köszönöm a szeretetet amivel körbevettek, hogy ott voltak... hogy ott voltunk... hogy ott lehettünk. Nem szabad elfáradni, hanem a csodának csendesen, mint egy madárnak a kezünket odatartani."

Bereczki Orsolya, Gyergyószentmiklós

***

Tudás, Tisztelet, Szeretet, Elfogadás és Elfogadottság

1995-ben vettem részt először a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborban, mint 15 éves diák. Hiába már addig végighallgatott iskolai történelemórák százai, hiába addig elért jó eredmények, a táborban töltött 17 nap alatt többet tanultam, s tapasztaltam a Magyar történelemről, művészet-történetről, mint addig valaha. Meggyőződésem, hogy egymástól tanultuk a legtöbbet. Kisebbségi életünk hozadéka, hogy szinte naponta meg kell magyaráznunk másoknak, de előfordul hogy önmagunknak is, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Egészséges életfelfogáshoz rendkívül fontos, hogy ezekre a kérdésekre biztos választ tudjunk adni, hiszen egyébként nagyon nehéz ellenállni a sodrásnak. Erőt és hitet ad, hogy lehet tanúságot tenni, nemzet, hit, illetve egymás mellett büszkén, magabiztosan, őszintén. A Rákóczi tábor nem elvakult, szemellenzős nemzeti öntudatot hirdet és tanít, hanem a különböző kultúrák megbecsülését, az emberségesség mindenek fölötti fontosságát tanítja úgy, hogy közben az ember szilárdan tisztában van saját gyökereivel, ezek fontosságával és tiszteletével.

Nem vagyunk egyedül. Ez a másik nagy üzenete a tábornak. Önmeghatározásunkhoz rendkívüli módon hozzájárul hogy találkozunk korunkbeli fiatalokkal, akik más országban tapasztalják meg mi az kisebbségi magyarként élni. Osztozni örömben és bánatban pedig óriási lehetőség és kiváltság.

Hogy mennyire volt a tábornak a személyes életemre hatása, azt mutatja az azóta is állandó kapcsolat a Rákóczi Alapítvánnyal; a máig élő több mint tíz éves barátságok erdélyi, kárpátaljai, délvidéki társaimmal; a további táborok szervezésének segítése; hivatásom, az emberi jogok védelméért való harcolás kiválasztása; és egy magabiztos, a jövőbe derűsen előretekintő, s az emberségesség létében biztos életfelfogás. Köszönet érte!

(2007) Mikóczy Ilona, Felvidék

***

A tábor olyan, mint egy nagy tűz, amely mindannyinkban egy-egy kicsi lángot gyújt meg. Szeretném ha bennem soha nem aludna el és ez lenne a legcsodálatosabb, ha a bennem levő kicsi lángot a környezetemnek is tovább tudnám adni egy kicsit. És így a sok kicsiből egy igazi nagy lobogna... Görök Nikolett, Kárpátalja

Mi, táborozók, elbúcsúzunk egymástól és a tábortól, de nem válunk el, mert magunkal visszük mindazt amit tanultunk és az emlékeket amelyeket nem lehet elfeledni. Magunkal visszük a kedves mosolyokat és a hangok csengését. Koleszár Csilla, Délvidék

E táborban összfonódik az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki magyarség, s oly erős köteléket alkot, melyet ezután semmilyen diktátum, semmilyen állami hatalom, gonosz emberi eszme szét nem választhat. Ternovácz Bálint, Délvidék Az életem megváltozott, hiszen minden amit eddig tanultam új értelmet kapott. Újabb álmaim és még újabb céljaim lettek. Megértettem---mostanra már tudom, hogy valójában ki vagyok, hogy kinek születtem, és azt is jól tudom, hogy most már ezzel az öntudattal, sokkal erősebben és magabiztosabban térek majd vissza a mindennapjaimhoz. Azonban most annyiban más a helyzet, hogy azt is tudom miért akarok jobb lenni, többet tanulni és harcolni. Azért, hogy önök példáját követve én is segíthessek harcolni tovább a hozzám hasonlóknak---önmagukért.

Klára Emőke, Erdély